Késő, hogy most mosollyal
kérsz, és
A sóhaj már későn hevül;
Kihalt már régen minden érzés,
Mit eldobtál kegyetlenül.
Elkésve jő viszontszerelmed;
Úgy hull szívemre vissza már
A forró vágy, amit szemed vet,
Mint sírhalomra napsugár!
* * *
Csak tudhatnám, ha meghalunk
majd,
A lélek merre vándorol?
A szél, mely elrepült, hová tart?
S hol van a húnyt tűz lángja, hol?
** G. A. kézirata szerinti cím: Késő