Én nem utállak – én köszönnék. Kis tökfilkó vagy, mint a többi, akiknek, hogy a fém kiváljék, a salakért kell létrejönni.
S mert téged is kohóba vetnek, s a tűz mert mar és összeéget, s eszköze vagy egy zord istennek: emberbajtársnak tartlak téged.
Az én sorsom is fájó, dőre; ha fölizzom, pöröllyel vernek, így leszek csikorgó küllője vérpadra vivő szekereknek.
S hogy véres pénzért hited adod? Mihaszna vagy csak; nem bánt senki. Csak homlokod túl szűkreszabott a mások sorsát elviselni.
Én köszönnék... s tán elűzné a sok meleg száj a metsző fagyot, csak ismernéd el néha-néha a puszta tényt, hogy ember vagyok.
(Gyűjtő, Kisfogház, 1954.)
vissza