Kis dal egy mosolyról 

     (Ismeretlen rableánynak)

     Mosolyod nem is nekem szólt,

     csak a társnak szántad,

     mosolyod csak szépen csiszolt

     ékszere volt szádnak.

     Mosolyod csak villanó volt

     – beleringott vállad –,

     s mosolyod új divatot hord;

     hordja majd egy század!

     Mosolyodon úszott a Hold,

     én felléptem rája.

     Fényt mosolyod sugara szórt   

     egy új, tiszta tájra.

     Mosolyod az új Aranykort,

     új embert ígérte;

     mosolyod csak emberi volt,

     – lehajoltam érte!

     (Gyűjtő, Kisfogház, 1954.)

                               vissza