(Ballada 8 sorban)
A lány a csúcsra néz, s a dőre
úgy véli: színarany.
“A fénynek nincs még szeretője”...
s köti szárnyát, ha van.
Köti szárnyát és lép előre
– lent zúg a mély Garam,
s pár vízcsepp visszahull a kőre,
hol eltünt: nyomtalan!
(M. Nosztra, 1955.)