...Versem e mén, s ha rohan,
derekadban
ez ősi, asszonyi ritmusa ráng,
s csóktalan évek után ütemére
szemedre lobban a ríme: a láng!
Szöktet előzni. Kacagva szelekre,
hisz törni csókkal öledre: a cél!
Dús hajad int csak a mélybe lobogva,
mint fáklya lángja, ha rácsap a szél.
Messze ragad, s felölelve magamhoz,
arany nap oldja a szád mosolyát,
s kósza mesém beragyogva szerelmed,
ezernyi csók dalaként dobog át.
(Vác, 1954. nov.)