Szád ívén
kis fény
hajolt,
s ott fönt
kehelyt
emelt
a csönd,
mint szíveink
az égre,
a tó mint bor
kiforr
(a hold
ragyog!)
hullong
a lomb,
s lerogy
hajadra mint-
ha égne.
Maradj meg így,
amíg
szelíd
dalokba ring
az álmom...
A tóba lép
az ég,
hogy szép
szemedre színt
találjon.
Csillag
csillog
a habon.
Pszt! nagyon
szeretlek!
*
(Vác,1955. jan.)