Csillag volt egy vemhes jászlon,
s egéről mintha letörne...
Törvény volt, hogy jelnek látsszon.
Lehet dal, mely elsöpörje?
Fölvenném, s tán megsimítnám,
mintha máris emlék volna.
Könny, ha hullt is? – véres szikrán
gyúl az ég, s hát hull a korma.
Csillagocska, kis vöröslő...
megvillan egy tócsa színén,
rálépek, s lám, mint a szőlő
fürtökké ring lábam helyén!
(Márianosztra, 1956.)