A szomszédomnak vér csordul a száján.
Tüdőbajos. Még néhány napja van,
hogy fuldokolva öklendezzék, s aztán
sajnálva benne sorsukat, sokan
majd kérdezik: “hány évet ült? hetet?”–
Kereszt se lesz a sírhantja felett.
Hogy miért élt? Ki tudna rá felelni.
Gúlába hordott kövek sorsánál
még sokkal többre úgyse vitte senki.
Családja sincs. Idősebb férfi már,
s csak ifjú vágyaktól levetkezett
húsát nyeli a Gúla kő helyett...
(Vác, Rabkórház, 1955. jan.)