Életrajz                                                           

 

 

 

 

Honlap

Információk

Versek

Műfordítások

Levél

Életrajz

 

 

 

 

 



 

Gérecz Attila életrajza   

és életművének utóélete

 

 

Gérecz Attila 1929. november 20-án született a Pest megyei Dunakeszin. Vallása református. Apja vitéz Gérecz Ödön, a MÁV mérnöke, akit az első világháborúban tanúsított bátorságáért avattak vitézzé. Édesanyja, az erős lelkű Básthy Irén, az apa 1943. március 15-én bekövetkezett hirtelen halála után, három fiát özvegyen, egyedül nevelte fel. Attila volt a legkisebbik. Két bátyja közül Ödön katonai pályára készült. Ludovikás főhadnagyként vett részt és sebesült meg a második világháborúban. Árpád neves hegedűművész, karmester volt.

Attila 1944. őszén vonult be a Nagyváradi m. kir. “Gábor Áron” Honvéd Tüzérségi Hadapródiskola Sümegre menekített alakulatához. A második világháború alatt annak növendékeként előbb a németországi Friedrichshafenbe, majd a város francia megszállása után Taldorfba került. A francia hadifogságból 1946. október 23-án jött haza.  A dátum, hazaérkezésének napja meghökkentő.

Civil tanulmányait sorozatos magánvizsgákkal folytatta, pótolva az el nem ismert katonaiskolás éveket. Egy éven belül 3 gimnáziumi év tananyagából tett különbözeti vizsgát, majd 1948-ban leérettségizett a budapesti Kölcsey Ferenc gimnáziumban. A család akkor már hosszabb ideje lakott a VI. ker. Munkácsy Mihály utca 34. alatti MÁV bérházban.

Miután családi háttere és hadapród volta miatt az egyetemre nem vették fel, vasesztergályos tanoncként egy csepeli műhelybe járt dolgozni. Ifjúi erejét, nem mindennapi tehetségét pedig a sportnak szentelte. 1949-ben, huszadik évében már a Magyar Öttusa válogatott keretének tagja, edzői szerint nagy sikerek várományosa. Pisztolylövésben legyőzte későbbi olimpiai- és világbajnokunkat, Benedek Gábort. Kitűnően lovagolt, vívott, futott, úszott és versenyszerűen síelt is.

A sport pályafutást hirtelen törte derékba 1950. december 8-i letartóztatása. Többségében volt hadapródiskolás barátaival együtt, összeesküvés, hazaárulás vádjával állították bíróság elé. Ügyükben négy halálos ítéletet hoztak, három társát felakasztották. Attila a koncepciós perekre jellemző súlyos ítéletet, 15 évi börtönbüntetést kapott.

Rabként először a budapesti Gyűjtő fogházba, majd a váci börtönbe vitték, ahol a "Füveskert"-i költők, írók: Béri Géza, Kárpáti Kamil, Szathmáry György, Tollas Tibor és Tóth Bálint barátságukba fogadták és verselésre, műfordításra bíztatták. Tehetsége átütő erejű volt. Első versét, az Így bocskorosant érett, teljes értékű versnek ismerték el a szakértők. Később ezt további nagyformátumú versek, műfordítások követték.

1954. július 18-án, a nagy dunai árvíz idején a váci börtönből megszökött. Korábbi sportteljesítményei jelentősen közrejátszottak abban, hogy a medréből kiáradt, jéghideg Dunát átúszva, veszélyes helyzetek sorozatán át bejutott Budapestre. 3 nap múlva árulás következtében fogták el. Szökéséért további 3 év szigorított börtönt kapott.

A váci fogda, majd az ottani rabkórház és a pesti Gyűjtő kisfogháza (a siralomház) után a márianosztrai börtön, 30 nap szigorított magánzárka, 30 nap sötétzárka, 30 nap magánzárka, stb. következett.

Költői munkájának egyik legjelentékenyebb eredménye a börtönéveit és váci  szökését megörökítő verses elbeszélése, melynek az Így bocskorosan c. kötet szerkesztése közben A börtön eposza címet adtuk.  Egy másik nagyszabású és talán legutolsó börtönverse a Levél.

A budapesti Kozma utcai Gyűjtő fogház-ból az 1956. október 23-i Forradalom október 30-án szabadította ki. Még aznap találkozott író börtöntársaival az Írószövetség székházában, majd Tamási Áron íróval közösen, végleges formába öntötte a rabságból szabadult írók felhívását a Nemzethez. A szeretet, a megbocsátás, a nemzeti méretű összefogás eszméje sugárzott kiáltványából, mely a rádióban is elhangzott. Ezután néhány napig a politikai foglyok napilapjának, a Szózatnak az előkészítésén fáradozott.

November 4-e tragikus hajnalán keserű elszántsággal csatlakozott az utcai szabadságharcosokhoz. A Rókus kórház környékén két szovjet tankot harcképtelenné tett, de egy harmadikról, egy T34-es orosz tankról reá leadott gépfegyver sorozat 1956. november 7-én kioltotta ifjú életét.           

Első, ideiglenes, utcai sírja a Bp., VII. ker., Klauzál-téren volt, ahová Drechsel Mária temette el. 1957. február 11-én került sor második temetésére a Kerepesi temető (Fiumei úti Sírkert) 21-es parcellájában, a forradalom többi áldozatai közé.

1976-77-ben, a hatalmon lévő 1956-ellenes politikai légkörben szárnyra kelt a hír, hogy a Temető a 21-es parcellát meg kívánja szüntetni, az ott lévő sírokat pedig véglegesen felszámolják. Ettől való félelemből özv.Gérecz Ödönnének, az édesanyának 1977. májusban bekövetkezett halálakor a család Gérecz Attila földi maradványait exhumálással a budapesti Megyeri-úti temető 39-es parcellájába, az édesanyával közös sírba menekítette át.

2001 május 8-án, 24 év elteltével helyezték vissza Gérecz Attila (és édesanyja) földi maradványait a Fiumei úti sírkert 21-es parcellájába, a költő eredeti, eddig táblával megjelölt sírhelyébe.

Verseit nyugaton az 1950-es évek vége óta publikálta a Nemzetőr, Kecskési-Tollas Tibor – Németországban letelepedett “füveskerti” költő – lapja. Ugyancsak Tollas Tibor szerkesztésében több kiadásban megjelent a  Füveskert című antológia, mely Gérecz Attila verseinek egy részét is tartalmazta.

Itthon, verseinek közel teljes, de több helyen az eredeti szöveget átalakító gyűjteménye Gérecz Attila, a költő – 1956 mártírja címmel 1991-ben a Stádium kiadó gondozásában jelent meg először. 1995-ben a Füveskert, majd 2000 évben a Sorsod művészete c. verseskötet jelent meg szintén a Stádium kiadónál.

A tovább pontosított, - az idő közben családi hagyatékként Magyarországra visszakerült Gérecz Attila kézirattal összevetett - még szöveghűbb kiadás, az Így bocskorosan c. kötet 2000., 2001. és 2006 években, a  Kráter Kiadó gondozásában jelent meg.

 

GÉRECZ ATTILA POSZTUMUSZ ELISMERÉSEI

 

–  a Honvédelmi Miniszter 307/1994.sz. parancsában előléptette
    századossá (H.M.   Rehabilitációs Bizottság  9/406/1994. június 30.
    nyt.sz. levél.),

  a Magyar Írószövetség felvette tagjai sorába 1995-ben,

–  a Vitézi Rend vitézzé avatta 1997-ben,

–  a Balassi Bálint Baráti Kör 2000 február 14-én Balassi Kard
   
kitüntetésben részesítette. A rangos kitüntetést, a Kardot, melyet
    évenként az irodalom kiemelkedő alakjainak ítélnek oda, a Magyar
    Öttusa Szövetség vette át, Gérecz Attila emlékének további ápolása
    céljából,

–  Dunakeszi Város Képviselő-testülete  27/2004.sz. önkormányzati
    határozatával a Város Díszpolgárává avatta, 2004. október 23-án,

–  az 1956-os Felkelők Rabparlamentje a forradalom hőse kitüntetésben
    részesítette 2004. október 23-án.

 

GÉRECZ ATTILA EMLÉKÉT ŐRZI

 

–  a Budapest, VII., Klauzál-tér 9. sz. ház falán elhelyezett emléktábla

–  a Budapest, VI., Munkácsy Mihály u. 26.sz. alatti Kölcsey Ferenc
    gimnázium épületének falán lévő emléktábla,

–  a Nagyváradi m. kir. “Gábor Áron” Honvéd Tüzérségi Hadapród-
    iskola Bajtársi Köre és az általuk elhelyezett HŐSI HALOTTAINK
    emléktábla a Budai Várban, a Hadtörténeti  Múzeum udvarán,

–  több televíziós alkotás, játékfilm,

–  a Magyar Öttusa Szövetség által 1991. óta megrendezésre kerülő
    Gérecz Attila Ifjúsági Öttusa Emlékverseny,
melynek első helyezettje
    Vándorkupa Díjban részesült, 2000-től pedig a Szövetség Balassi
    Kard vándordíját veheti át,

–  a Magyar Írószövetség és a Stádium Alapítvány által 1991-ben
    létrehozott Gérecz Attila-díj, mely elsőkötetes fiatal költők, írók
    részére 1992-től kerül évenként kiosztásra. A 9/2003.(IV.3.) NKÖM
    sz. rendelet alapján a kitüntetést ma már a Nemzeti Kulturális Örökség
    Minisztériuma adományozza,

–  a Dunakeszi Város Önkormányzata által  Gérecz Attiláról elnevezett
    utca, valamint szülőházán, a Dunakeszi-gyártelep, Állomás-sétány l5.
    sz. ház falán 2004. október 23-án elhelyezett emléktábla,

–  Magyar Örökség Díj posztumusz odaítélése a Magyar Tudományos
    Akadémia dísztermében, 2009. szeptember 19-én.

 

H. Drechsel Mária

 

A lap tetejére