Hivatkozások:
01 (Óda bajtársnőimhöz) „… a sikollyal: „Vicisti, Galileae!”
Vicisti, Galilaee! (lat. a. m. Győztél, Galileai! ) Az egyházatyák följegyzése szerint ez volt a csatában elesett Julianus Apostata római császár (megh. 363. ) utolsó szava, melyet kiáltva egy marék vért dobott az ég felé. (Révai Nagy Lexikona XIX. kötet, 218. oldal) vissza
-----
02 (Óda bajtársnőimhöz) „Hát nem gyúl többé soha csipkebokor?…”
Mózes apósának, Jetrónak, Midián papjának a juhait őrizte. Egyszer
messzire behajtotta a juhokat a pusztába, és eljutott az Isten hegyéhez,
a Hórebhez. -
Itt megjelent neki az Isten angyala a tűz lángjában, egy égő
csipkebokorban. Mikor odanézett, látta, hogy a bokor ég, de nem ég
el. -
Így szólt magában: „Odamegyek és megnézem ezt a különös jelenséget, hadd
lássam, miért nem ég el a csipkebokor.” -
Amikor az Úr látta, hogy vizsgálódva közeledik, az Isten megszólította a
csipkebokorból: „Mózes, Mózes!” „Itt vagyok” - felelte. -
Erre így szólt: „Ne közelíts! Vedd le sarudat a lábadról, mert a hely,
ahol állasz, szent föld.” -
Azután így folytatta: „Én vagyok az Isten, atyáid Istene: Ábrahám
Istene, Izsák Istene, Jákob Istene.” Erre Mózes eltakarta arcát,
mert félt Istenre tekinteni. (Kiv 3.1-6)
vissza
-----
03 (Óda bajtársnőimhöz) „A lángoszlopból kihűlt hamu marad?”
Így indultak el Szukkotból, és a pusztaság szélén, Etamban táboroztak
le.
Az Úr nappal felhőoszlopban haladt előttük, hogy mutassa az utat,
éjjel pedig tűzoszlopban, hogy
világítson nekik. Így éjjel-nappal vonulhattak.
Nappal sohasem tűnt el a felhőoszlop a nép elől, s éjjel sem a
tűzoszlop. (Kiv 13.20-22)
vissza
-----
04 (Halálraítéltek) „…s négy szóvá lesz, mely Krisztusok fölött függ.”
I. N. R. I.
(lat.) a. m. Jesus Nasarenus Rex
Judaeorum : Názáreti Jézus, a zsidók királya.
(Révai Nagy Lexikona X. kötet, 586. oldal)
Feje fölé táblát tettek, amelyre elítélése okát írták: „Ez
Jézus, a zsidók királya.” (Mt 27.37)
vissza
-----
05 (A Pálos-rendnek) „Boldog Özséb himnusz.”
Pálosok magyarországi remete-szerzetét 1263. Özséb esztergomi kanonok alapította. A rendnek hazánkban már az Árpádok idejében 8 kolostora volt. Legjobban virágzott a szerzet a XIV. sz. -ban, midőn 1381. Nagy Lajos a velencei köztársaságtól megnyerte szt. Pál remete holttestének átengedését s azt a szt. Lőrincről nevezett pálosszerzet által a főváros közelében őriztette. A szerzet lassanként Európa nagyobb részében elterjedt. Tagjai közül az alapító Özsében kívül különösen kitűnt tanítványa Benedek és István, András nostrai és Gergely diósgyőri perjel 1373 táján. (Révai Nagy Lexikona XIV. kötet, 125. oldal) vissza
-----
06 [AZ ÍTÉLET] „…a végtelen hiperboláknak”
Nagyítás… - 2. N., a retorikában a kifejezés nyomósítására szolgáló alakzat. Egyik formája az ú. n. auxézis (incrementum), mely a dolgot nagyitja ugyan, néha jelentékenyen is, de egészben véve mértéket tart; másik fajtája a hiperbola (túlzás), mely a dolgot minden rendes mértéken felül emeli és átmenet nélkül a legmagasabb fokú kifejezéssel él. A N. mivolta abban áll, hogy megfelelő kifejezés hiányában olyat választunk, mely a tárgy nagyságát szimbolizálja. A N. nemcsak a fenség szolgálatában áll; bármely érzelem, pl. a gúny is él vele… (Révai Nagy Lexikona XIV. kötet, 223. oldal) vissza
-----
07 [A Gyűjtő] „…az útfelére hullott magvak”
„Kiment a magvető vetni. Vetés közben némelyik mag az útfélre esett, és eltaposták, vagy megették az égi madarak…” (Lk. 8.5) vissza
-----
08 [A Gyűjtő] „Most születünk meg majd mindnyájan…”
Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, egy zsidó
tanácsos.
Ez éjnek idején fölkereste Jézust, s így szólt
hozzá: „Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, hisz senki sem
vihet végbe olyan jeleket, amilyeneket te végbeviszel, ha nincs vele az
Isten.” -
Jézus azt felelte neki: „Bizony, bizony, mondom neked: aki nem
születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát.” -
Nikodémus megkérdezte: „Hogy születhet valaki, amikor már öreg?
Csak nem térhet vissza anyja méhébe azért, hogy újra szülessék?” -
Erre Jézus azt mondta: „Bizony, bizony, mondom neked: Aki nem vízből és
(Szent)lélekből születik, az nem megy be az
Isten országába. -
Ami a testből születik, az test, ami a
Lélekből születik, az lélek. -
Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam: újjá kell születnetek. -
A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és
hova megy. Így van vele mindenki, aki a Lélekből született.” (Jn 3.1-8)
vissza
-----
09 [A SZÖKÉS] „… átcsap a Tér- és Időgörbén,”
Görbevonal. Ha egy pont folytonosan mozog, miközben mozgásának irányát folyvást változtatja, G. -at vagy röviden mondva görbét ír le. A G. - at ha minden pontja egy síkban van, síkgörbének, ellenkező esetban térgörbének kettős görbületű görbének v. csavarodott görbének nevezzük. …. Ha a G. - at algebrai egyenletekkel definiálhatjuk akkor algebrai görbének, ellenkező esetben transzcendens G. -nak nevezzük. (Révai Nagy Lexikona VIII. kötet, 673. oldal) vissza
-----
10 [A SZÖKÉS] „…megáll a jerikói fal.”
Jerikó gondosan bezárkózott [Izrael fiai előtt]: se ki nem jött senki,
se be nem ment senki. -
Akkor az Úr így szólt Józsuéhoz: „Nézd, kezedbe adom Jerikót és
királyát. Harcosaitok, -
a fegyverforgató férfiak mind kerüljék meg egyszer a várost, [s ugyanígy
tégy te is hat napon át. -
Hét pap ugyanakkor vigyen hét harsonát a láda előtt. A hetedik nap
hétszer menjetek körbe a város körül, a papok fújják meg a harsonákat].
-
Ha a kürt felharsan [ha halljátok a harsona hangját], az egész nép
törjön ki egyetlen hatalmas csatakiáltásban. S a város falai
menten leomlanak. Akkor hatoljon be a nép, ki-ki ott, ahol éppen
van.” (Józs 6.1-5)
A
nép csatakiáltásban tört ki, a harsonákat
pedig megfújták. Amikor a nép meghallotta a harsonazengést, hatalmas
csatakiáltásban tört ki,
s a falak leomlottak. A nép nyomban megrohanta a várost -
ki-ki ahol éppen volt -, és bevették. -
Betöltötték az átkot mindenkin, aki a városban csak volt, férfin és nőn,
fiatalon és öregen, az ökörig, juhig és szamárig, a kardnak élével.
(Józs 6.20-21)
vissza
-----
11 [A RENDŐR] „ A mart, hol az út vezetett, szakadék volt.”
Mart = part vissza
-----
12 (Tahitótfalu) „S már állt is fel. (Madame Curieig…”
Curie (ejtsd: kürí), Pierre, francia fizikus, szül. 1859 máj. 15. Párisban, megh. 1906 ápr. 19. u. o., tudományos sikerei tetőpontján, baleset (elgázolás) következtében. - Neje: C. Marie, leánynevén Sklodowaka, szül. Varsóban 1867 nov. 7. A párisi egyetemet látogatta Rocherches sur les substances radioactives (Paris 1898, magyarul Budapest 1904, Zemplén Győző fordításában) c. doktori értekezésében foglaltatik a rádium és a radioaktivitás felfedezése s vizsgálata. A sévres-i felsőbb leányiskolán a fizika tanára, férje halála után annak utóda lett az egyetemen. A radioaktivitásról - arra vonatkozó számos dolgozatán kívül - nagyobb összefoglaló munkát írt: Traité de radioactivité (Paris 1910). 1911-ben megkapta a kémiai Nobel-díjat. (Révai Nagy Lexikona V. kötet, 202. oldal) vissza
-----
13 (Tahitótfalu) „– üvöltöztek, mint dervisek.”
Dervis perzsa szó, a. m. az ajtó mellett tartózkodó, azaz koldus; így nevezik az iszlámban a világ javairól lemondó, aszketikus életmódú embereket, kik annak dacára, hogy az iszlám tana a remete és szerzetes életet kereken visszautasítja, már e vallás fejlődésének régi korszakában jelentkeznek mint a mohamedán élet aszketikus irányának képviselői. …. A legrégibb biztosan kimutatható D. -rend az alapítója (megh. 766) nevére Olváni-nak nevezett szerzet. Utána a legnevezetesebbek az 1182. keletkezett Rufá'i-rend (ordító D. -ek), … (Révai Nagy Lexikona V. kötet, 457. oldal) vissza
-----
14 (Tahitótfalu) „… az engem üldöző rocsók”
Rocsó. Katonai rövidítés = rohamcsónak vissza
-----
15 (Tahitótfalu) „úgy mosolyogtam rájuk, mint a tiltott fán az az egy falat.”
Az asszony így válaszolt a kígyónak: „A kert fáinak gyümölcséből ehetünk. Isten csak a kert közepén álló fa gyümölcséről mondta: Ne egyetek belőle, ne érintsétek, nehogy meghaljatok.” (Ter 3.2-3) vissza
-----
16 (Tahitótfalu) „… kacagva, mint Till Eulenspiegel”
Eulenspiegel, Till, igen elterjedt német népkönyvnek rendkívül népszerű hőse. Ez adomagyűjtemény központja E., a jókedvű kópé, kinek tréfái és kalandjai azonban részben régibb keletűek és csak utólag ruháztattak reá. A hős történeti alak: Kneitlingenben (Braunschweig vidékén) született a XIII. sz. vége felé, sokat bolyongott, bejárva nemcsak a német földet, hanem Olasz- és Lengyelországot is, hol Nagy Kázmér király udvari bolondjával versenye volt, és megh. 1350. Mölln faluban (Lübeck közelében), hol még ma is mutogatják egy hársfa alatt sírkövét (ez csak a XVII. sz. -ban készült, de meglehet, hogy a régi sírkőnek megújítása), melyen egy bagoly (ném. Eule) és egy tükör (ném. Spiegel) látható. … E. neve a kópéság bizonyos fajtájának megjelölésére szolgál (franc. l'espiéglerie) s ily értelemben újabb költők is fölhasználták nevét és alakját… (Révai Nagy Lexikona VII. kötet, 273. oldal) vissza
-----
17 (Találkozás Margittal) „… csak mi lebegtünk, mint a bója…”
Bója a víz szinén úszó és helyhez kötött, többnyire körte-, hordó-vagy kúpalakú test. A tengerészetnél v. a hajók kikötésére szolgál, mely esetben rendkívül erős horgonyokkal és hozzátartozó függőlánccal a tengerfenékhez van erősítve; v. zátonyok, hajózási csatornák, veszélyes helyek stb. jelzésére használják s ilyenkor a szükséghez képest éjjel jelző lámpával is el van látva. (Révai Nagy Lexikona III. kötet, 459. oldal) vissza
-----
18 (Találkozás Margittal) „…aranyhajába, mint Magdolna”
Egy farizeus arra kérte őt, hogy egyék vele. Be is
ment a farizeus házába, és asztalhoz telepedett.
egy bűnös asszony pedig, aki abban a városban
élt, megtudta, hogy asztalhoz telepedett a farizeus házában, kenetet
hozott egy alabástromtartóban.
Megállt mögötte a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát,
és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát, és megkente
kenettel. (Lk. 7.36-38)
vissza
-----
19 (Találkozás Margittal) „Az embernek voltam Tamása”
Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit
Ikernek hívtak, éppen nem volt velük, amikor megjelent Jézus.
A többi tanítvány így szólt hozzá: „Láttuk az Urat.” Ő azonban ezt
mondta nekik: „Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg
ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem
hiszem.” (Jn. 20.24-25)
vissza
-----
20 (Találkozás Margittal) „… a sarokvas alatt, ki hát,”
Sarokvas az ablakszárnyak sarkait összetartó sarkas vaspánt. (Révai Nagy Lexikona XVI. kötet, 578. oldal) vissza
-----
21 (Találkozás Margittal) Ki ő nekem? Attila kardján / tán az a vérfoltot hagyott / szelid üsző...”
Attila kardja Priskos Rhetor és Jordanes említik, hogy Attila feltalálta a had istenének szentelt és sok század óta elveszett kardot, melyhez az a hit volt fűzve, hogy aki birja, az egész világ urává lesz. A kardot egy pásztor találta meg, ki észrevette, hogy egyik tehene sántikál s a vér nyoma után menve, egy a földből kiálló kardra akadt, melyet kiásott és Attilának vitt el. (Révai Nagy Lexikona II. kötet, 273. oldal) vissza
-----
22 (Találkozás Margittal) ”… mit ér, ha géniusz vagyok?…”
Genius (géniusz lat., a gignere, nemzeni igéből), 1. a régi rómaiak vallásában jóságos szellem, mely már a nemzés pillanatában kezdi működését s a megfogant magzatot innen kezdve egész életén át kíséri. Aki vígan eszik-iszik, az a római népies felfogás szerint a maga G. -ának jár kedvében. De nem csak emberek G. -airól beszéltek, hanem egyesületeknek, városoknak, vidékeknek (G. loci), a római népnek (G. publicus) G. -airól is. Kigyóalakunak képzelték, kiki a maga G. -ához gyakran imádkozott s a születésnapot a G. ünnepének tekintették. - 2. G. a görög-római mitológiából átvett szárnyas ifjú alakja, amelyet az újabb szobrászat és festészet is szívesen használ allegorikus művein. Ezek a szárnyas G. -ok szolgálhattak előképül a keresztény művészet angyalainak ábrázolásánál. (Révai Nagy Lexikona VIII. kötet, 450. oldal) vissza
-----
23 (Találkozás Margittal) „Ugorj hát!
– szólt a Sátán –”
Ezután
magával vitte őt az ördög a szent városba, a templom párkányára
állította,
és így szólt hozzá: „Ha Isten Fia vagy,
vesd le magadat,
mert meg van írva: Angyalainak parancsot ad, és azok tenyerükön
hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe.” Jézus ezt mondta neki:
„Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!” (Mt.
4.5-7)
vissza
-----
24 (Búcsú Margittól) „A haldoklók sóhaja fel- / csap a lélekharang falára”
Lélekharang kis harang, melyet a katolikusoknál különösen akkor szoktak meghúzni, midőn a hívek közül valaki haldoklik; de naponkint az esti harangozás után is meghúzzák, felhívásképen a megholtakért való imádságra. Hazánkba e szokást az I. Károly idejében tartott udvardi zsinat hozta be. (Révai Nagy Lexikona VIII. kötet, 619. oldal) vissza
-----
25 (Sorsod művészete) „…hogy kiigyad és összetörd, mint Jób,”
A Sátán eltávozott az ÚR színe elől, és megverte Jóbot rosszindulatú fekélyekkel tetőtől talpig. Jób fogott egy cserépdarabot, azzal vakarta magát, és hamuba ült. (Jób. 2.7-8) vissza
-----
26 (Csodaszarvas) „… mely égre hív csodaszarvasom át?”
Csodaszarvas a magyar ősmondák mitikus vezérállatja. Világító agancsával ez mutatja meg Ménrót óriás két fiának, Hunornak és Magyornak azt a maeotisi gázlót, amelyen át az új esztendőt ünneplő belári (bulgári) asszonyokhoz eljutottak s Duló fejedelem két leányát elrabolták. Ugyanazt a szarvast szerepelteti Anonymus krónikája a Barsvár alapításáról szóló fejezetben, a Nemzeti Krónika XI. sz. -i része pedig Géza és László előtt a Dunát úsztatja meg vele, amidőn világító agancsával a váczi egyház helyét megjelöli. Arany János krónikáink alapján írta meg a C. regéjét, melyet Buda Halála c. eposzában helyezett el. (Révai Nagy Lexikona V. kötet, 123. oldal) vissza
-----
27 (Levél) „A temető most innen titokbús hieroglíf.”
Hieroglifok (gör. ) a. m. szent vésetek, annak a képes írásnak görög elnevezése, mellyel a régi egyiptomiak csaknem 400 éven keresztül eszméiket kifejezték. (Révai Nagy Lexikona X. kötet, 80. oldal) vissza
-----
28 (Kis dal egy mosolyról) „Mosolyod az új Aranykort,”
Aranykor a régi hitvallásokban az a korszak, melyben az ember bűnt és vétket még nem ismerve, az istenek tiszteletének és mindennapi kötelességei lelkiismeretes betöltésének élt. A görögök hite szerint Dike uralma alatt volt az A., a rómaiaké szerint Itáliában Saturnus (Kronos) uralkodása alatt élték e boldog korszakot. Később általában valamely nép szellemi és anyagi virágzásának korát értették e néven, s azt értjük ma is. (Révai Nagy Lexikona II. kötet, 9. oldal) vissza
-----
29 (Daróc a szürkéhez) „…a salakért kell létrejönni.”
Salak zománc- v. üvegnemű anyag, mely az ércek koholásakor a nyers anyagban levő földes alkotórészek és bizonyos fémoxidok vegyüléséből vagy tisztán fémoxidokból keletkezik. … A S. a fémkohászatban meddő anyag ugyan, de a művelet sikere függ tőle. (Révai Nagy Lexikona XVI. kötet, 496. oldal) vissza
-----
30 (Daróc a szürkéhez) „…ha fölizzom, pöröllyel vernek,”
Pöröly nehezebb, rendesen géphajtásos kalapács. De P. alatt oly ipartelepet is értenek ahol vasat vagy rezet nagy kalapácsokkal kovácsolnak. (Révai Nagy Lexikona XV. kötet, 665. oldal)
Hámor (pöröly), oly ipartelep, melyben vasat rezet vagy általában alakításra alkalmas fémeket nagyobb és súlyosabb vaskalapácsokkal megmunkálnak. (Révai Nagy Lexikona IX. kötet, 448. oldal) vissza
-----
31 (Krisztus) „Lourdesi palackokká ócskul a vérveríték!,”
Lourdes (ejtsd: lurd), város … 1858 febr. 11. itt megjelent a Szűz Mária Soubirous Bernadette 14 éves leánynak, majd febr. 15. a sziklabarlangban csodatevő forrás fakadt, melynek vizét palackokban világszerte szétküldik. … A L. -ban végbemenő hirtelen gyógyulásokat külön orvosi bizottság ellenőrzi, amely 1858-1904-ig 3353 természetes módon meg nem magyarázható gyógyulást állapított meg. A kat. egyház, habár senkit sem kényszerít, hogy Szűz Mária L. -i megjelenésében higyjen, annak mégis ünnepet szentel febr. 11. (Révai Nagy Lexikona XII. kötet, 865. oldal) vissza
-----
32 (Krisztus) „…holmi aranyborjúk koldus utánzata csak!”
Aranyborjú az a borjú, melyet Áron főpap Mózes távollétében a tűrelmetlenkedő zsidó nép követelésére készített és amely körül a zsidók a pogány istentisztelet módjára táncoltak. …. A mai nyelvhasználatban A. a. m. Mammon. (Révai Nagy Lexikona II. kötet, 2. oldal) vissza